Valentin Stan történész kiáll az autonómia mellett

Valentin Stan PhD a Bukaresti Egyetem történészprofesszora, 1959-ben született. Saját blogján megkíséreli a lehetetlent: objektív szemléletmódra nevelni a romániai történészeket a sokáig fetisizált vagy tabuként kezelt témákban. Egyenes és éles megnyilatkozásai miatt sok támadást kell elviselnie ellenlábasai részéről. A rendtársak részére - saját, gyors ütemű nyersfordításban - közölök néhány részletet a professzor internetes naplójából, ami érdekes olvasmánynak bizonyul, és amit érdemes népszerűsíteni! A részletek egy olvasónak adott replikából származnak, amiben "Balan úr" egy elfogult internetes felületet ajánl a professzornak, hogy azt böngéssze, ha már a "a rossz nyelvek szerint a magyarokkal tart"... (Eredeti szöveg: www.valentinstan.com, fotó: maszol.ro)

Ami a „magyarokkal tart” kifejezést illeti, Ön a történelem legnagyobb atrocitásaiért felelős tévedésben leledzik, (emberileg nem képzelem, hogy képes volna ilyesmire)! Azt akarja sugallni, hogy a románokkal kellene tartanom a tények ellenében? Az igazság ellenében? Mert így akarja a Senki, akinek a blogjához ön küld engem felvilágosítást nyerni? Engemet? Az odesszai mészrálásokat illetőleg a románokkal kellene, hogy tartsak, Balan úr? És ami a transznisztriai lágereket illeti? Csak a románokkal, nemdebár? A kérdés: MELYIK ROMÁNOKKAL? Ha önnek a román a primitív nacionalizmus és az erőszakos műveletlenség megtestesítését jelenti, ha a román Senkit jelent inteligencia tekintetében, de sokat létszám tekintetében, szánom önt! Tartson velük! Ez OK! Én más románokkal tartok. Azokkal, akik Romániát alkották. Azokkal, akikről semmit nem tanulhatott az iskolában, mert gondolataik bomlasztóan hatnak azoknak az agyára, akiknek ön a blogjára küld engem. Napjaink román politikai elitje pedig ugyanabból a magból sarjadt, mint akiknek a blogjáról ön is ihletődik!

..................................................

A románokat, akikkel én tartok, úgy hívják, hogy Iuliu Maniu és Alexandru Vaida-Voevod! Bizonyára egy rövid és csípős választ kellett volna, hogy adjak önnek. Mégis úgy döntöttem, hogy egy hosszú és csípős feleletet adok...Balan úr, a „rossz szájak” szerint Iuliu Maniu (hallott már róla?) az 1918. december 1-i gyulafehérvári nagygyűlés határozatába – abba, amelyik minket, bukaresti románokat urakká tett Erdélyben, ahogy az ének mondja: „Noi suntem romani, noi suntem aici, pe veci, stapani”, remember? - a következő szavakat tette, (melyek meg fogják döbbenteni, mivel abban az iskolában, ahova járt, no offence, senki nem tanította önnek):

„...teljes nemzeti szabadságot az együttélő népeknek. Mindegyik nép a saját nyelvén fogja magát képezni, adminisztrálni és ítélkezni a saját kebeléből való személyek által, és mindegyik nép jogot fog kapni az ország törvényhozó és kormányzó szerveiben való képviseletre az őket alkotó egyének számával arányosan.”

Tudja, mit jelentenek ezek a szavak az erdélyi magyaroknak, amelyeket románok tettek bele a történelembe, nem a magyarok? Példának okáért, ha gyakorlatba ültették volna, a romániai magyaroknak nem lenne szükségük semmiféle RMDSZ-re, és a választásokon való részvételre sem, mert a magyarokat pontosan a románok számarányához viszonyítva küldenék mind a parlamentbe, mind pedig – figyelem! – a kormányba!

................................................................

Tegyük fel, hogy Székelyföld nem létezik, vagy a székelyek nem léteznek, mert úgy értettem, a népszámláláson kevesen voltak (mert nem ment el az eszük, hogy mind székelynek vallják magukat, hogy majd az ön főnökei Bukarestből azt mondhassák: a romániai magyar kisebbség pont annyival lett kevesebb, amennyien magukat székelynek vallották)....

Ha ők, a székelyek nem léteznek, vagy Székelyföld nem létezik, hogy magyarázza ön, hogy egy román miniszterelnök, Alexandru Vaida-Voevod aláírt egy szerződést, ami nélkül Erdély sohasem lett volna a mienk (az első világháború utáni) párizsi békekonferencián. Ennek 11. cikkelyében a következő áll:

„Roumania agrees to accord to the communities of the Saxons and Czecklers in Transylvania local autonomy in regard to scholastic and religious matters, subject to the control of the Roumanian State.”

Ez a Kisebbségek Szerződése 1919. december 9-ről. Amint látja, a 11. cikkely helyi autonómiáról beszél a szász és székely közösségek részére – a szerződéseben nevezett területeken. No, hogy lehet a székelyeknek helyi autonómiájuk, ha Székelyföld nem létezik, Balan úr? Vagy: lehet, hogy 1918-ban még létezett, és mi, románok tettük tönkre, miután Erdélyt elvettük? És vele együtt elpusztítottuk volna a székelyeket is? Jobban tetszik ez a variáns? Akkor borzasztó! Mert Székelyföld azt jelenti: történelmi hely, ahol székelyek laknak!

De tudja, kicsoda Vaida-Voevod? Hát, egy nagy „áruló”, akárcsak Maniu, feltételezem! Én egy kisebb áruló volnék, mert én nem írtam alá semmit, ami által autonómiát kellene adnom a székelyeknek! Vaida-Voevod egy olyan ember, akinek volt bátorsága elmenni a budapesti országgyűlésbe, és hogy megmondja a magyaroknak, Erdély elszakad Magyarországtól. A magyarok meglehetősen lobbanékonyak a haragra. Főleg háborús időben! Hogy megtedd, amit Vaida-Voevod tett, kész öngyilkosság volt! Maga elment volna (oda), Balan úr? Én nem mentem volna! Biztos vagyok benne, hogy ön, mint egy hazafi, elment volna pislogás nélkül. Vaida-Voevodnak nem volt könnyű! Bratianu elutasította a Kisebbségi Szerződést, és Romániának gondjai támadtak Párizsban. Elveszthettük volna Erdélyt, Balan úr, százezrek harctéri áldozata után. A Bratianu-kormánynak távoznia kellett. A bajból Vaida-Voevod húzta ki Romániát.

.............................................................

Nem tudom, megértette-e, mit mond ez az ember? Az ember, aki elment Budapestre, hogy megmondja a magyaroknak, hogy mi, románok elvesszük a Székelyföldet a székelyekkel, mindenestül és megyünk Romániába! Kemény, ugye? Meglepetés! A magyarok nem ölték meg Vaida-Voevodot. Sem őt, sem Maniut! A mi románjaink ölték meg őket a kommunista börtönökben!

..............................................................

Romániában minden buta nacionalista teljes erőből kiáltja, hogy Trianont tiszteletben kell tartani! Azaz a szerződést, amely 1920 júniusában, az első világháború végén nekünk adta Erdélyt. A trianoni szerződés már nincs érvényben! De az orszéghatárokra vonatkozó előírásait az 1947-es békeszerződés átvette, amely véget vetett a második világháborúnak! Az 1996-os román-magyar kétoldalú szerződés is átvette azokat. A buták és műveletlenek nem tanultak az iskolában arról, ami alább következik a szövegemben, mert Romániában az Igazság tantárgyat nem tanítják az iskolában! Hányan tudják, hogy a trianoni szerződésben, amely nekünk adta Erdélyt, az országhatárokra vonatkozó előírásokon kívül még egyebekről is szó van? Például a 47. cikkely! Mit is mond?

„Roumania recognises and confirms in relation to Hungary her obligation to accept the embodiment in a Treaty with the Principal Allied and Associated Powers such provisions as may be deemed necessary by these Powers to protect the interests of inhabitants of that State who differ from the majority of the population in race, language or religion(…)”

Hoplá! Vagyis Trianon pontosan a Kisebbségi Szerződésre utal, amelyből a 11. cikkelyt idéztem. És ebből eredően világos, hogy a Szövetséges Hatalmak bármikor megkérdezhetnek bennünket, hogy kezeljük a romániai kisebbségek problematikáját? Talán megmondja, Balan úr, a Románi Külügyminisztériumbeli barátainak, a nép nagy „patriótáinak” és akik még ott vannak, szekusoknak, unokatestvéreknek és rokonoknak, az egész bagázsnak, akik a napokban jönnek a buta nyilatkozatokkal, hogy Magyarországnak és Románia más szövetségesének nincs joga védeni a romániai kisebbségek igényeit, biz, az beavatkozás lenne a belügyekbe. Lásd, Magyarország megteheti, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy az OSCE dokumentumai alapján, az Európa Tanács, a NATO, az EU és ENSZ (még a BT határozatai alapján is) a kisebbségek kérdése már nem kizárólag nemzeti jogrendi ügy, hanem nemzetközi érdeklődés tárgya. Nem haragszik meg rám, ha nem idézek önnek mind ezekből a dokumentumokból, ugye? Szavahihető fiúnak látszom, nemde?

Apropó, hogy is van ez? Elvárod, hogy a magyarok tiszteljék Trianont, vagyis a határokat, anélkül, hogy tudnád, az illető szerződésben még másról is van szó a határokon kívül? Vagy hogy van ez? Azt akarod, hogy Trianont csak egyes cikkelyeiben tiszteljék, ami neked tetszik, de nem azokban, amelyek neked nem felelnek meg? No, mondja, Balan úr! Tanítson engem! Á, még valamit elfelejtettem mondani! Ebben az országban, ebben a témakörben senkitől semmit nincs, mit tanulnom. Esetleg taníthatok én másokat! Nem a diplomatákat, a szekusokat és a butákat! Ők elveszettek, - és bárhogy vesszük – ők nem az én főosztályom. Remélem, ön nem sorolja magát egyikbe se ezekből a kategóriákból!