Vitéz Sebő Ödön visszatért a Csíki-havasokba
Varázslatos világot idéz a Gyimesi-hágón kígyózó út! Az ég felé magasodó örökzöld erdők, a friss levegő, a völgyekben meghúzódó kicsiny székely falvak látványa megindítja még a romantikára kevésbé hajlamos utazót is. Az idelátogató turisták – s talán a helybeli fiatal nemzedék - közül nem mindenki tudja, hogy 69 évvel ezelőtt elkeseredett csatákat vívott ezen a vidéken a 32. határvadász zászlóalj a többszörös túlerőben levő szovjet csapatok ellen az ezeréves határ védelmében. Szerencsére akadnak, akik ismerik a hiteles történelmet, és szívükön hordozzák a valóság feltárását és széles körű megismertetését. Ilyen a gyimesbükki v. Deáky András, aki 2008-ban szerzett magának hírnevet határon innen és túl. Akkor nemzetközi összefogással hozzájárult az egykori Magyar Királyság legkeletibb (30. számú) vasúti őrházának felújításához. 2012-ben szorgalmazására gyűjtés indult v. Sebő Ödön főhadnagy szobrának elkészítésére. A kezdeményezéshez hamarosan magánszemélyek és civil szervezetek sokasága csatlakozott. A szobor elkészült. Csák Attila pátyi művész munkáját dicséri – folyó év augusztus 17-én avatták fel.
Kicsoda Sebő Ödön? Mindenek felett: vitéz. Ez magyarázza egész pályafutását. A vitéz ugyanis több, mint a hivatásos honvéd. A vitéz nem közönségesen katona, akinek az előrenyomuló ellenség látványától vér tolul az agyába, és ropogó géppuskályából golyózáport szór rájuk. Olyan hús-vér valósággal megáldott személy, aki a háború poklában is úr az ösztönei felett, és a kiritkus percekben halálfélelme sem tartja vissza attól, hogy megragadja azt a pillanatot, amikor az ellenséggel váltott szemkontaktusban titokzatos módon feldereng az egyetemes ember. A halálra ítélt zászlóalj c. könyvében Sebő megoszt egy érdekes történetet:
„A kaotikus és bizarr helyzetet mi sem jellemezte jobban, mint az alábbi hihetetlen esemény. A konyha mindig jóval sötétedés beállta után szokott megérkezni...egy pihegő legény rohant be hozzám, megfeledkezve még a szokásos jelentkezési formáról is: „Főhadnagy úr, a mozgókonyhánál a sorban oroszok is vannak, mit csináljunk?” Gyors döntésre volt szükség, még mielőtt a sötétben kialakuló zűrzavarban egymásnak esnek az emberek. „Tankó fiam, menj vissza és csendben mondd meg azoknak, akik ezt észlelték, hogy maradjanak csendben, és adjanak nekik is vacsorát. Már kb. három napja nem ettek, nem ittak, mégis kitartottak a helyükön.” Így aztán zavartalanul folyt tovább az élelemkiosztás. A három orosz is megkapta az adagját, majd kiálltak a sorból, és fölmentek a dombra, a géppuskafészkükbe.” Hát ilyen parancsnok volt Sebő Ödön (1920-2004), aki három hétig hátráltatta a szovjet betörést, ezáltal lehetővé tette kétszázezer magyar és német katona biztonságos visszavonulását.
A szobrot Gyimesbükkben, a Deáky Panzió udvarán állították fel, hátterét a Kárpátok lenyűgöző bércei adják. A Történelmi Vitézi Rend népes képviselettel vett részt az ünnepségen, ahol v. Hunyadi László főkapitánynak jutott a megtisztelő feladat, hogy a szobrot leleplezze. Salamon József helyi plébános áldását követően v. Soltész Gyula főszéktartó törzskapitány tartott lebilincselő történelmi előadást az 1944. szeptemberi eseményekről. A jeles vendégek sorában ott volt Wittner Mária országgyűlési képviselő, ’56-os szabadsághős, és Sebő Ferenc, Kossuth-díjas énekes, népzenekutató, a vitéz főhadnagy fia, aki meghatódottan idézte fel, hogyan látogatták meg és járták végig édesapjával a gyimesi tájat 6 évtized távlatából rekonstruálva az eseményeket. Elmondta, hogy a Rákóczi-várnál kiránduló turisták hitetlenkedve hallgatták a különös aggastyán történetét, aki még akkor is kristálytisztán emlékezett a részletekre, majd legyintve mentek tovább. Kétkedők mindig lesznek, de Sebő Ödön szelleme örökre és visszavonhatatlanul eggyé vált Gyimesbükkel és a havasokkal, ahol a csíki verőfény játszik bronz kitüntetésein és paroliján, s egy táltos tekintetű ifjú főhadnagy reménnyel teli áll rendületlen: a hazáért mindhalálig! (GM)