Akikre büszkék vagyunk... (3)

Sztáray Zoltán közgazdász, író, szerkesztő (1918-2011) Magyarcsaholyban látta meg a napvilágot. Családja eredete a 16. századi protestáns hitvitázók korára vezethető vissza (Sztárai Mihály révén). 1941-ben a lovas tüzérséghez osztották be. 1944. október 15-én, amikor a kormányzó úr bejelentette a háború befejezését, ügyeletes tisztként a Zách utcai laktanyában felhatalmazva érezte magát arra, hogy mivel a háborúnak vége, az őrséget hazaküldje. Másnap letartóztatták, a Parlament pincéjébe hurcolták. Itt tífuszt kapott, amiből csak a csodával határos módon lábalt ki. Lefokozását náci-ellenes magatartása indokolta. Ez vitte rá, hogy részt vegyen a német megszállók elleni ifjúsági ellenállási mozgalomban. 1948. októberében mintegy húsz társával kémkedés vádjával az Andrássy u. 60-ba viszik. Az AVO által megszövegezett vallomást a kínzások ellenére sem írta alá. 1948. decemberében átszállítják a buda-déli internálótáborba. 1949-ben a kistarcsai táborban találjuk, ahonnét 1950. októberében a recski kényszermunkatáborba hurcolják. 1953-ban szabadul. 1981-ben - immár emigrációból - szorgalmazására jön létre az egykori fogolytársakat tömörítő Recski Szövetség. Rabtársai segítségével az évek során közel 1300 volt recski fogoly nevét sikerül rögzítenie. Megírta a tábor történetét, amely könyv alakban Csákánykő címen jelent meg. 2013. május 26. óta szülőfalujában mellszobor őrzi az emlékét. A felállításához a helyi ref. egyház mellett a TVR és a nagykárlyi Őrállók Egyesület is hozzájárult.