56 nem legenda, valóság

Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján a Teremi úti evangélikus templomban találkoztak a TVR Nagykárolyi Szkp. és a Magyar Ifjúsági Kezdeményezés tagjai. Szerény tisztelgés vezette őket oda, ahol Nagykároly díszpolgára, a nemrég elhunyt ft. Mózes Árpád evangélikus püspök élt és szolgált. Dr. Németi János történész a magyarországi eseményekről és azok erdélyi visszhangjáról tartott hiánypótló előadást. Meglepetésünkre, a főhajtásra kevesebben jöttek el, mint ahogy azt egy máricus 15-i vagy október 6-i rendezvényen megszokhattuk. Hogy mi lehet az oka? Megkockáztatom, hogy 1848 hősei és szereplői már szakralizálódtak - néprajzkutatók bebizonyították, hogy Kossuth, Petőfi, az aradi vértanúk képei pontosan ugyanolyan kiemelt helyen és elrendezésben kerültek a szoba falára, mint a szentképek, vagyis a szabadság hőseit a népi vallásosság mintegy szentté avatta, megelőlegezte nekik ezt a fajta tiszteletet. A mai ember már nem emlékszik ezekre az emberekre - alakjuk legendássá nőt, a szakrális jelentőségük elmélyült. Görög keleti szentképekre jellemző a szenvtelen, érzések kifejezése nélküli ábrázolásmód. Ennek a magyarázata, hogy a szentek már megfutották a földi pályát, küzdőteret, eljutottak arra a boldogságra, hogy Istent színről-színre lássák. Megtisztultak, célba értek. De épp ez a merev póz, amitől távolinak érezzük őket magunktól. A szentek odafenn vannak - mi meg itt, a földön. Nos, 1956 annyira közel van hozzánk, hogy sokan emlékeznek még azokra az időkre, sokan élnek még abból a generációból, amelyik szemtanú, résztvevő, aktív vagy passzív szemlélője volt a történelemnek. Petőfiről és Kossuthról az idő múlásával egyre nehezebb elképzelni, hogy hozzánk hasonló emberek voltak, míg az 56-os hősökről csak MOST KEZDJÜK EL megérteni, hogy HŐSÖK VOLTAK. Emlékszünk rájuk, ismertük őket, néhányan ma is közöttünk élnek. Emberiek és közel vannak. Márpedig hősök, a mi hőseink, és ebben az értelmezésben büszkék lehetünk, hogy 1956 alkalmából Nagykárolynak is vannak saját hősei. De mellette ott vannak az érendrédi kör tagjai Márton Attila lelkésszel, ill. az érmihályfalvi kör Sass Kálmánnal, akikről csak lassan-lassan jut el a köztudatba, hogy életük és haláluk magvetés volt - mint a mártíroké és a szenteké!

A nagykárolyi 56-osokról bővebben olvashat: Megyeri Tamás Róbert írásában az alábbi hivatkozásra kattintva.

https://nagykaroly.szatmar.ro/Fohajtas_a_hosi_aldozatok_elott/hirek/44128